Berényi László Úr és fia Berényi Norbert Úr
MEISER Ferroste Kft. Magyarország
| Alapítva | 1992 |
| Létszám | 100 |
| Tevékenység | Járórácsok gyártása és értékesítése, Egyenes- és csigalépcsők gyártása és értékesítése |
| Célországok | Magyarország, Bulgária, Románia, Horvátország, Szlovénia, Bosznia-Hercegowina |
1992-ben megszületett a FERROSTE Kft alapításáról szóló Társasági Szerződés, mely alapján vegyes vállalatot alapított egy magántulajdonban lévő cég a Stahlhandel MEISER KG, a DUNAFERR Dunai Vasmű Részvénytársaság valamint a DUNAFERR Acélszerkezeti Kft. Ennek a lépésnek az alapja az 1970-es évek óta fennálló kapcsolat volt Edmund Meiser és Horváth István, a Dunai Vasmű vezérigazgatója között.
Az ezt követő években Berényi László ügyvezető igazgatóként tovább fejlesztette az üzletet, és 1995-ben megépült az első rácsgyártó üzem. Öt évvel később pedig lépcsőgyártó létesítmény épült.
2003-ban a Ferroste 100% -ban leányvállalata lett, és így a MEISER legfontosabb pillére Kelet-Európában.
2011-ig új, 2500 négyzetméter alapterületű csarnokot és új préselősort építettek, amely jelentősen növelte a rácsgyártás kapacitását.
Berényi László Tamás
Ügyvezető Igazgató MEISER Ferroste Kft., Dunaújváros, Magyarország
Lépésről-lépésre növekedtünk.
Önerőből, saját forrásból-, és saját eszközeinkkel.
A MEISER története Magyarországon az 1970-es években indult, Edmund Meiser Úr üzleti kapcsolataival Horváth Istvánnal, a Dunaferr acélüzem vezérigazgatójával. Hogyan képzelte el a kezdeteket?
Az 1970-es évek elején kezdődött minden egy reklamáció kapcsán. A Dunaferr zártszelvényeket szállított, amelyek minőségével Edmund Meiser Úr nem volt elégedett. Horváth István Limbachba utazott, hogy rendezze az ügyet. A rendszerváltás után Edmund Meiser Úr azt írta a Magyar Kereskedelmi Kamara felé, hogy acélra, épületekre, munkásokra és horganyzó üzemre van szüksége a közelben. A levél az asztalomon landolt, mert németül beszéltem. Abban az időben a Dunaferr a DEMAG-nak szállított acélt, tehát az összes levél rajtam keresztül ment. Aztán Edmund Meiser Úr meghívta Horváth Istvánt és engem Limbachba, hogy megnézhessük, mit tartogatott a MEISER Magyarország számára. Amikor Horváth István és Edmund Meiser újra találkoztak, egyértelmű volt, hogy Dunaferr a MEISER logikus partnere. Ezután már senki sem emlékezett a reklamációra, hanem az emberi kapcsolatokra helyezték a hangsúlyt.
1992-ben a Dunaújvárosi székhellyel rendelkező Ferroste Kft létrejött. Milyen tényezők, érvek szóltak az alapítás mellett?
Minden helyben volt: acél, épületek, emberek - csak nem volt piac. A MEISER az elején átfogóan támogatott minket. A keleti blokk összeomlásával nem volt mód a piackutatás elvégzésére. De piac nélkül hogyan fektessen be a MEISER akkoriban hatmillió DM-t? Tehát a MEISER értékesítési irodával akarta kezdeni a munkát, és 1992. január 27-én felkért, hogy vezessem az irodát. Február 1-jén kezdtem a Ferroste ügyvezetõ igazgatójaként.
Hogyan fejlődött az üzlet? 1994-ben megkezdtük a rácsok vágását és a spirális lépcsők gyártását egy kisebb csarnokban . Minden évben 30-50% -kal növekedtünk. 1995-ben felépítettük az első rácsgyártó üzemet.
Kezdetben az autóban aludtam, mondhatnánk így is. Felvettem egy kereskedőt és egy asszisztenst
Ha nem volt piac, akkor honnan jöttek az első vevők?
Éjjel-nappal kerestem a lehetőségeket. Mondhatnánk, hogy az autóban aludtam. Felvettem egy kereskedőt és egy asszisztenst. Folyamatosan utaztunk, mint egy porszívó ügynök, akinél egy mintadarabokkal teli koffer volt. Felcsaptuk a telefonkönyvet és valamennyi tervező-, és projektirodát felkerestünk. Mint kiderült, a járórács az ipari területeken hiánycikk volt, melyre az igény már helyben volt. A MEISER műszaki megoldásai hatalmas előnnyel kecsegtetett. Eleinte 10-100 m2-es rendeléseket tudtunk elkönyvelni. 1996-ban már több alkalmazottal voltunk jelen a piacon, és lépésről-lépésre kiépítettük a rácsgyártás alapjait.
2003 a következő lépés: a Ferrostee száz százalékos MEISER lesz. Miért volt ez fontos a további fejlődéshez?
A Dunaferr és a Ferroste úgy mondták, hogy szétváltak egymástól. A Dunaferr eladta a részvényeket, és egyértelmű volt, hogy a MEISER nevet akarjuk átvenni. Az új kapacitással képesek voltunk kapcsolatok kiépítésére és kiterjesztésére Romániában, Bulgáriában, Szlovéniában, más balkáni országokban is.
Mi a jelenlegi helyzet, és mit vár a jövőben?
Jelenleg saját csarnokot építünk Romániában, ahol 1,5 millió euró forgalmat fogunk elérni. Új kapcsolatok alakulnak Szlovákiában. 2006 és 2011 között új préselő sorral bővítettük a rácsgyártás kapacitásait Magyarországon. Termékkínálatunk növekszik, és folyamatosan ki kell igazítanunk kapacitásainkat. Az új rendszerekkel az összes rácsot fedett helyen tároljuk. Lépésről lépésre nőttünk és mindig saját erőforrásainkból gazdálkodtunk. Nagyon büszke vagyok erre.
Már évek óta alakítja a MEISER-t Magyarországon. Véleménye szerint mi teszi a MEISER-et egy speciális céggé?
Anyavállalatként a MEISER mindig is példaként szolgált számunkra. Gyakran voltam Limbachban, mentorom Geib úr volt, akitől sokat tanultam. Magyarországon nem volt példakép és összehasonlítás. Edmund Meiser segített nekünk a kereskedelemben, mindig azzal a céllal, hogy függetlenek legyünk és megtaláljuk saját ügyfeleinket. A Ferroste-t soha nem szánták olcsó termelési bázisnak Németország számára. A mai piacunk az, hogy 35% -ot adunk el Magyarországon, a többi a szomszédos országokban és az EU-ban. A fiam velem van a társaságban, mint cégvezető. Jelenleg 100 embert foglalkoztatunk. És 2015-ben először túlléptük a tízmillió euró árbevételt. Valójában nyugdíjas vagyok, de Edmund Meiser azt akarja, hogy bővítsem tovább a rácsgyártást. Úgy tűnik, még néhány évre szüksége van rám. Olyan sokat értünk el együtt, hogy ennek is sikerrel kell járnia.
A MEISER magyarországi kezdetei az 1970-es évektől indul, és Edmund Meiser üzleti kapcsolatai Horváth Istvánnal, a Dunaferr Dunai Vasmű vezérigazgatójával. Hogyan kell elképzelnünk a kezdeteket?
Az 1970-es években egy reklamációval kezdődött. A Dunaferr zártszelvényt szállított be, amelynek a minőségével Edmund Meiser nem volt megelégedve. Horváth István elutazott Limbachba, a helyzet tisztázására. A rendszerváltás után Edmund Meiser írt a Magyar Kereskedelmi Kamarának, mivel acélra, épületekre, munkavállalókra és horganyzóra volt szüksége a közelben. A levél az én asztalomon landolt, mert én beszéltem németül. A Dunaferr akkoriban acélt szállított be a DEMAG-nak Zweibrückenben, darukhoz. Így minden levél rajtam keresztül ment. Aztán Edmund Meiser meghívta Horváth Istvánt és engem Limbachba, hogy lássuk, milyen elképzelései vannak a MEISER cégnek Magyarországon. Amikor Horváth István és Edmund Meiser újra találkoztak, egyértelmű volt, hogy a Dunaferr a MEISER logikus partnere. Nem a reklamációra emlékeztek, hanem az emberi hasonlóságokra.
1992-ben aztán létrejött a közös vállalkozás Ferroste Kft. néven, Dunaújváros székhellyel. Mi szólt az alapítás mellett?
Minden ott volt: acél, épületek, emberek – csak piac nem volt. A MEISER átfogóan támogatott bennünket az elején. A Keleti blokk összeomlása lehetetlenné tette a piackutatás elvégzését. De piac nélkül hogy kellene a MEISER-nek 6 millió német márkát befektetnie? Tehát a MEISER egy értékesítési irodával akart kezdeni, és 1992. január 27-én megbízott engem az iroda vezetésével. Február 1-én kezdtem a Ferroste ügyvezető igazgatójaként.
Hogyan fejlesztette magát, illetve az üzletet?
1994-ben egy kis csarnokban kezdtünk, járórácsok méretre vágásával és csigalépcsők gyártásával. Minden évben 30-50%-ot gyarapodtunk. 1995-ben aztán megépítettük az első járórácsgyártó csarnokot.
Mivel először még nem volt piac, honnan jöttek a vevők?
Éjjel-nappal kerestem a vevőket. Mondhatni, hogy az autóban aludtam. Felvettem egy értékesítőt és egy titkárnőt. Állandóan úton voltunk, mint egy porszívóügynök, egy mintarácsokkal teli bőrönddel. Kikerestük az Arany Oldalakból a tervező- és projektirodákat és egymás után felkerestük őket. A járórács, főként és leginkább ipari minőségben hiánycikk volt Magyarországon. A MEISER technikai előnye volt a mi előnyünk. Kezdetben csak kis szerződések voltak – néha 10, néha akár 100 négyzetméter. 1996-ban felvettünk még több alkalmazottat, s azon mód kiépítettük a járórácsgyártást.
2003. a következő lépés: a Ferroste 100%-osan MEISER lesz. Miért volt ez fontos a további fejlődés szempontjából?
A Dunaferr és a Ferroste úgymond kinőtték egymást, olyannyira, hogy az már mindkét félnek összeférhetetlen volt. A Dunaferr eladta a részesedését, s egyértelmű volt, hogy mi át akarjuk venni a MEISER nevet. Az új kapacitással tudtunk Romániába, Bulgáriába, Szlovéniába és más Balkáni országokba, valamint Ausztriába is kapcsolatokat kötni és kiépíteni.
Mi a helyzet ma és mit várnak a jövőtől?
Jelenleg Romániában építünk egy saját csarnokot, ott 1,5 millió euró forgalmat értékesítünk. Új kapcsolatok fejlődnek Szlovákiában. 2006 és 2011 között Magyarországon a járórácsgyártási kapacitásunkat új préselősorok kiépítésével növeltük. A termékkínálatunk egyre nagyobb, s a kapacitásunkat folyamatosan hozzá kell igazítanunk. Az új beruházásainkkal minden járórácsot fedett helyen tudunk tárolni. Mindig lépésről lépésre fejlődtünk, s mindig saját erőből, saját eszközökkel. Erre nagyon büszke vagyok.
Önök régóta képviselik a MEISER-t Magyarországon. Mi teszi az Önök szemében a MEISER céget különleges vállalattá?
A MEISER mint anyacég mindig is a példaképünk volt. Gyakran voltam Limbachban, Geib úr volt a mentorom, akitől nagyon sokat tanultam. Nem volt példaképünk és összehasonlítási lehetőségünk Magyarországon. Edmund Meiser kereskedelmileg segített minket, s mindig azzal a céllal, hogy függetlenek legyünk és saját vevőket találjunk. A Ferroste-t sohasem Németország olcsó gyártóhelyének tervezték. Ma úgy néz ki a piacunk, hogy 35%-ban Magyarországon értékesítünk, a maradékot pedig a határos EU-s országokba. A fiam most velem van a vállalatnál, mint cégvezető. Időközben már 100 munkavállalót foglalkoztatunk. 2015-ben első alkalommal átléptük a 10 millió eurós forgalmat. Tulajdonképpen én már nyugdíjban vagyok, de Edmund Meiser úr szeretné, ha még egy-két évet együtt dolgozunk. A MEISER cég azért különleges vállalat, mert dinamikusan fejlődik valamennyi földrészen, továbbá folyamatosan meg tud újulni újabb és újabb innovációval mutat példát a járórács piacon.