A legnagyobb gyártóbázis, a MEISER cégcsoport szíve továbbra is a saarföldi Schmelz–Limbachban található ugyanúgy, mint a fő irányítás is. Minden jelentős MEISER döntést a Meiser család lakhelyéről, Schmelz–Limbachból koordinálnak. A székhelyet a kezdetektől fogva lépésről–lépésre bővítik és modernizálják. Tisztelet illeti az első munkatársakat: Wilfried Geibet, Erich Petryt és Achim Rivinust, akik a sikeres fejlődés meghatározó személyei voltak. Nincs még egy olyan  MEISER székhely, amely a vállalkozás történetét jobban ábrázolja, mint a schmelzi. Az első 25 év mérföldköve bizonyára a járórácsgyártás első bázisának létrehozása 1960-ban, az első horganyzó 1969-ben, a BEA csarnok építése 1972-ben, valamint a horganyzó bővítése 1976-ban. Ebben a negyed évszázadban Edmund Meiser a vállalkozás súlypontját többségében a horganyzásra, az acélkereskedelemre és az acélfeldolgozásra helyezte. Csak a 80-as évek elején vált a járórács, mint termék egy stratégiai döntéssé. Az ezt követő bővítéseket következetesen és nagy tempóban valósították meg.

Az első nagyobb kapacitású járórács üzem 1984-ben épült meg, 1987-ben felépült a hasító üzem, 1991-ben bővült a szállítási- és raktározási kapacitás is. 1998-ban hozták meg azt a döntést, hogy a járórács üzletágban a rendelkezésre álló kapacitásokat megduplázzák. 60.000 m2 összterületen felépült a legmodernebb gyártási helyszín és egy új, építészetileg igényes, központi irodaépület. 10 évvel később, 2008-ban megkezdődtek a „MEISER-Limbach 2011“-ért  az átépítési munkálatok, a vállalkozás történetének legnagyobb, mintegy 40 millió euró értékű beruházási programja.

Elsőként új csarnokokat építettetek a csőgyártás-üzletág részére a legmodernebb gépészeti technikával felszerelve, ahol 2009. áprilisában indult be a gyártás és a kapacitás ma már évente 50.000 tonna felett van. Ezzel párhuzamosan a saar-vidéki közigazgatással közösen egyeztetve a fennálló országutat és 350.000 m³földterületet helyeztek át és hordtak el. Ezt követően egy nagyon modern horganyzó berendezést építettek, valamint egy integrált logisztikai centrumot 24.000 m² összterülettel. 2011. nyarán az üzembővítés lezárásával limbachi székhely megerősítette pozícióját. Jelenleg kb. 800 fővel, 240.000 m² összterületen és a kb. 60.000 m²fedett csarnokban gyárt melegen- és hidegen hengerelt szalagot, járórácsokat, csöveket, valamint abroncsszalagot. A székhelyet ma a Meiser család irányítja egy operatív, felelősségteljes vezetői csapattal karöltve.

Történelmileg egyedülálló lehetőség volt, hogy 1990-ben Kelet-Nyugat Németország újraegyesítése után üzletileg aktívvá váljon a cégcsoport. Néhány alkalmas felderítő út és az akkori igazgatókkal tárgyalva Edmund Meiser 1991-ben gyors elhatározással átveszi az MLK Plauen egykori gyártóbázisát kb. 50 dolgozóval együtt. A cégalapítás 1991. február 1-én történt meg és már 1991. áprilisában a MEISER zászlója alatt megkezdődött az első járórácsok gyártása. Az egykori kombinát helyiségei azonban, a rendkívüli gazdasági dinamikára tekintettel hamarosan szűkké váltak, így szükségessé vált a költözés. A csak néhány km távolságra fekvő Oelsnitzben 1993-ban a Johannisberg ipari területen új gyártóbázis alakult meg.

1994-ben megkezdődik a járórácsok és lépcsőszerkezetek gyártására, az újonnan megépített létesítményben. A limbachi  minta szerint saját hasító berendezések növelték a telephely függetlenségét. A termékválasztékot az acélból készített szőlőoszlopok egészítik ki. Röviddel ezután további nagyberuházás következett be, az uwM stancolási technikával a préselt rácsok gyártását bővítették. Ezzel egyidejűleg a szerszám- és gépgyártás szerepe felértékelődött és azóta egyre inkább az oelsnitzi telephely a MEISER műszaki kompetenciaközpontjaként működik. A központi iroda beruházása 50 millió eurót tett ki.  Egy felszabadított ingatlan megszerzésével a cég területe tovább növekedett, melléképületek egészítik ki a már fennálló csarnokokat.

A több, mint 180.000 m² alapterületen és a kb. 40.000 m² fedett gyártási területen ma szinte a teljes MEISER termékpaletta megtalálható. A saját hasító- és dróthúzó berendezések, az SP- és préselt rácsokhoz biztosított nagyszámú gyártó sorok, a szőlőoszlopok és különleges profilok előállítása, valamint a 2003-ban induló lemezrács gyártás garantál  jelenleg kb. 600 magasan kvalifikált dolgozó számára biztos munkahelyet és kiváló jövőbeli kilátásokat. A MEISER Vogtland mintapélda a megcélzott gazdasági előrelépés és a tartós vállalati stratégia sikeres kombinációjára. A továbbfejlődést a saját szerszám- és gépgyártáson túlmenően a meglévő külföldi tevékenységek (Dubai, Törökország, stb.) biztosítják, valamint további külföldi gyártási helyszínek létesítése. Frank Degenkolb és Dietmar Prätorius urak több éves vezetése alatt, a MEISER-nek a kezdetektől kezdve sikerült példaértékű fejlődést mutatni az új tartományokban. Prätorius úr 2008-ban vonult nyugdíjba, utódja Robert Viél, aki Degenkolb úrral további változtatásokat indított el.

1997-ben részletes elemzések után a MEISER úgy dönt, hogy átveszi és saját maga folytatja a szalagacél-horganyzást St. Ingbert Drahtwerk-től. A Saar-vidékhez tartozó cég teljes részlegét alkalmazottakkal együtt átveszi.

Nagyszabású modernizálási- és fejlesztési intézkedéseket hoznak több tízmilliós értékben, ezen kívül nagyobb figyelmet fordítanak a magasabb értékű termékekre, mindenekelőtt az abroncsszalagra és az abroncsgyűrűre, amelyeket Franciaországban a Barik-hordók gyártásához használnak. Ma az Achim Rivinius és Sascha Glässner által vezetett részleg a MEISER keretein belül fontos és jövedelmező egységnek számít és kiegészíti a MEISER termékválasztékát.

A járórácsaktivitástól távoli St.Ingbert-i telephely nagyon jelentős a MEISER számára és gondoskodik a vállalat számára szükséges diverzifikációról.

A limbachi horganyzót 1984-ben létesítették az 1969-ben alapított MEISER horganyzóból. Az üzleti cél a néhány évvel korábban, a limbachi telephelynél letelepült SPIG (védőkorlátot gyártó társaság) termékek és a MEISER járórácsok tüzihorganyzása. Emellett a palettához tartozik még a lakatosok és az acélmegmunkálók részére a bérhorganyzás is.

Az 1975-ben megépített első horganyzó létesítmény után 1990-ben egy második horganyzósort építettek a növekvő igények figyelembevételével. A dinamikus fejlődés Limbachban egy harmadik horganyzó megépítését is szükségessé tette, ami speciálisan a járórácsok horganyzását szolgálja. A létesítmény 2011-ben történő üzembehelyezésével, ami a járórácsgyártás folyamataiba integrálódik, egy világosan kivehető minőségi ugrást valósított meg.

Az új építkezés egységesítette a vonzó ipari építészetet a modern technikával. A környezet és a dolgozók profitálnak egy káros anyagoktól mentes üzemből és a példaértékű munkafeltételekből, melyek feledtetik a horganyzókról kialakult általános tévhiteket. 2013-ban végül elkezdték a limbachi horganyzó mindkét régi létesítményének teljes modernizálását, amit még ebben az be is fejeztek.

A földgázra való átállás, illetve kémiai előkezelés modernizálásával, melynek során egy bonyolult szűrőrendszeren keresztül a levegőt megtisztítják a környezeti terhelést minimalizálták. A 130.000 tonna összteljesítményű limbachi horganyzó Európai viszonylatban a legnagyobbnak számít és kiemelkedő partnerként van jelen a szériadarabokat illetően..

Egy hozom – viszem szolgáltatás, valamint egy 24 órás ügyfélszolgálat szemlélteti a  vevők számára, hogy a bérhorganyzást komolyan vesszük.